Vállalkozónői interjúsorozatunkban következőként Ligetvári Anita mutatkozik be, aki a nőket segíti életútjukon a különböző krízis helyzetekben.

Mivel foglalkozol?

A női életúton több fordulópont van, ami a személyiséget formálja. Ezek az események vagy életszakasz váltások nem mindig mennek zökkenőmentesen. Nehézség léphet fel a párkapcsolat kialakításkor vagy a fogantatás körül. A legnagyobb pszichés változást a szülésélmény jelenti egy nő életében, aminek a hatása életünk végéig elkísér minket, és egy jó vagy éppen rossz életmintázatot ad a gyermekünknek is. Ezeket a nehéz, sérült vagy legrosszabb esetben traumatikus szülésélményeket segítem feldolgozni, kijavítani az anyáknak a légzésterápia, a művészetterápia és a gyászkísérés módszereivel egyéni vagy csoportos formában.

Hogyan jött az ötlet? Hogyan kezdtél bele? Milyen előzményei voltak?

Nekem már húsz éves a lányom, de a viszonylag problémamentes szülése után poszttraumás stressz szindróma és depresszió alakult ki nálam. Ennek feldolgozása során találkoztam a transzperszonális pszichológiával, légzésterápiával, ami segített feldolgozni a problémáimat. Annyira hatásosnak találtam a módszert, hogy később elvégeztem az iskolát és azóta foglalkozom, kísérem a várandósság és szülés körüli időszakban a hozzám forduló hölgyeket.
Azóta bővítettem a tudásomat a művészetterápiával, a gyászcsoport vezetéssel és a posztpartum dúla képzés elvégzésével.

Miben egyedülálló a vállalkozásod? Hogyan segíti az ügyfeleidet/vásárlóidat?

Az állandóan fejlődő tudás és tapasztalat mellett, ebben a munkában nagy szükség van az empátiára, együttműködésre és a transzfolyamatok során az intuícióra, ami nem tanulható meg könyvekből. Hiszem és tapasztalom, hogy azon a területen tud az ember a legjobban segíteni, ahol megélt már mélységet és sikeresen felállt onnan.

Mekkora a cég? Hányan dolgoztok benne? Milyen segítséged (családtagok, alvállalkozók stb.) vannak?

A cégben ketten vagyunk a férjemmel, ő háttérmunkában és a marketingben segít.

Mi volt a legnagyobb kihívás a kezdetekkor?

Egy teljesen új városban kezdtem el a klientúrámat kiépíteni, ahol csak egy-két embert ismertem. Nehéz volt megtalálni a kapcsolatokat, a fórumokat, ahol meg tudok jelenni. Előtte alkalmazottként dolgoztam, így a vállalkozói lét, az önmenedzselés, az önmotiváltság, a több ember előtt tartott előadások nehéz feladatok voltak. Erősen kellett tágítanom a komfortzónámat és megtanulni, hogy nem bújhatok vissza a csigaházba az újabb kihívások elől.

Mit szólt hozzá a környezeted (családod, barátaid), hogy vállalkozó lettél?

A szüleim aggódtak, kételkedtek, főleg, hogy a szokásos “biztos állást” adtam fel a teljesen bizonytalanért. A barátaim inkább csodálkoztak, de soha nem beszéltek le az új útról. A férjem mindenben támogatott, erősített, biztatott.

Milyen terveid vannak? Mit szeretnél megvalósítani, hova szeretnél eljutni?

Szlovákiából, Felvidékről többen kerestek fel a traumatikus szülésélményeikkel. Kiderült, hogy szinte nincs is szülésfelkészítés, szüléstámogatás és perinatális (szülésutáni) tanácsadás ebben a régióban. Ennek a tematikáját szeretném kidolgozni és egy tanácsadói szolgálatot kiépíteni egyenlőre a magyarok lakta régiókban.
A másik tervem, hogy egyre több nőben tudatosítsam, hogy felelősséget kell vállalniuk a saját fizikai és lelki egészségükért, valamint szülésélményükért. Ennek első lépése az önismeret, amihez nagyon jó eszköz a légzés- és művészetterápia.

Mit tanácsolsz azok számára, akik még csak tervezgetik a vállalkozást? Mire figyeljenek oda, mit tartasz fontosnak és mit nem? Mit csinálnál másként, ha most vágnál bele?

Ha tehetik kezdjék kis lépésekkel, tanuljanak folyamatosan. Ne aggódjanak, ez egy út, soha sem leszünk készen, folyamatosan fejlődünk, tanulunk. Olyan területekre is nyugodtan merészkedjenek be, amit idegennek éreznek. Ha tehetik, akkor a sok időt igénylő feladatokat szervezzék ki. Nagyon sokat segít egy vállalkozókból álló közösség, ahol erősítést kapnak, ahová tartozni tud az ember.
Fontosnak tartom még, hogy legyen egy hobbid, ahol teljesen mást csinálsz, más ingerek érnek, mint a munkában. Én rátaláltam a horgolásra, ahol csak magam lehetek, nem kell másokra figyelnem. A sok szellemi munka után jól esik alkotni, valami fizikait létrehozni. Ha most kezdeném a vállalkozásom, sokkal hamarabb specializálódnék, tudatosabb lennék.
Mi nők mindig egyensúlyozunk a család és a munka között. Érdemes engedni az élet hívásának. Amikor a családra kell figyelni, akkor adjuk oda magunkat ennek a hullámnak. Amikor a munka erősödik fel, akkor valójában a család is tud átmenetileg nélkülözni, hiszen az előző időszakban feltöltődtek velünk. Ha ráérzünk, hogy most éppen mi a feladatunk, akkor mindig egyensúlyban leszünk mi is és a körülöttünk lévők is.

Anita elérhetőségei: www.noiseg.hu

Facebook |Instagram |