Van, aki szórólappal, van, aki email kampánnyal , van aki ügynökkel jut el vevőihez. És van, aki nagyondirekt marketinggel értékesít.
A minap párommal egy bevásárlóközpont mellett sétáltunk, hirtelen elénk toppant egy bölcsész kinézetű – később kiderült – bölcsész, és leszólított bennünket. Kifejezetten szeretünk ilyen helyzetbe kerülni, mindketten kíváncsiak vagyunk ugyanis, hogy mit akar eladni és azt hogyan csinálja, tehát szóba elegyedtünk.
A fiú, de inkább már férfi bemutatkozott, elmondta, hogy ő író és bemutatta az üzleti modelljét.
Tehát ő ír, mert ez a hivatása, illetve a hobbija is egyben, és pénzért árusítja az írásait. Napi 4-5 órát sétálgat a város forgalmasabb terein, bevásárlóközpontok környékén, kiválasztja a neki szimpatikus embereket, leszólítja őket és beszélget velük. Van nála egy mappa, amiben a novelláit tartja kinyomtatva, mindegyiket több példányban, kategorizálva. Lehet pl. romantikus, abszurd vagy horrortörténetet is választani, a szerző szívesen mesél is az írásokról. Ha kiválasztottál egyet vagy többet, megkapod a nyomtatott példányt dedikálva, sőt, hozzá egy emailcímet, amire ha írsz, elküldi neked az összes novelláját elektronikusan. S a lényeg: ezért annyit fizetsz, amennyit akarsz. Ha 10 forint, akkor annyi, ha megér neked ezret, akkor ezer.
Hogyan fordítanánk le mindezt marketing nyelvre?
Van ugye egy egyedi fejlesztésű, exkluzív termék. Célcsoport: azok az emberek, akik a főváros forgalmas pontjain gyalogosan sétálnak. Legalább érettségizettek, de leginkább értelmiségiek, megjelenésük és öltözködésük is erre enged következtetni. Nyitottak, hiszen hajlandók szóba állni egy vadidegennel.
Mivel ez egy egyszemélyes vállalkozás, a termék fejlesztője és gyártója egyben a marketinges és értékesítő is. Az értékesítés támogatására a következő marketing eszközöket használja: piackutatás, PR, termékbemutató, termékmita, bónuszajándék, személyes kommunikáció. Az értékesítési csatorna ebben az esetben az ő személye.
A befektetés a saját ideje (írás és értékesítés), szürkeállományának használata, plusz a papír- és nyomtatóköltség. Mivel a terméket egyszerű reprodukálni, az állandó költség egy része hosszabb távon minimalizálható. A vállalkozás stratégiai célja pedig az, hogy kitermelje az állandó, valamint a vállalkozó megélhetési költségeit, ezzel biztosítva számára az alkotáshoz szükséges feltételeket.
Persze, hogy megkérdeztem, mennyit lehet így keresni és megéri-e neki? Napi 4-5000 forintja átlagosan összejön, ez elég arra, hogy fenntartsa az albérletét, kifizesse a számláit, egyen és a számára szükséges dolgokat megvegye. De a legfontosabb az, hogy van elég ideje azzal foglalkozni, amit legjobban szeret: az írással.
Ő tehát egy boldog és elégedett ember, aki azt csinálja, amit szeret, a vállalkozása pedig virágzik.
S hogy mindez a koldulás modern formája vagy zseniális üzlet? Ki-ki döntse el ízlése és vérmérséklete szerint….!
5 hozzászólás to “Nagyondirekt marketing”
Én is találkoztam ezzel az emberrel, a Madách tér és az egykori Filmmúzeum (nem tudom a mai nevét) között gyalogolt ütemesen fel, s alá. Engem is megszólított, kétségtelenül nagyon udvarias volt. Volt nálam némi pénz, bár nem sok, de valahogy nem akaródzott vennem tőle, annak ellenére, hogy szeretem a jó írásokat.
A gond az volt, hogy NEM HITTEM EL, HOGY VALÓBAN AZT AKARJA, AMIT MOND.
Az aggályom vele kapcsolatban a kinézete volt. Ápolatlan, topis, lógott a zsíros, majdnem vállig érő haja, hihetetlen sovány volt. Olyan sovány, akiről már-már azt mondja az ember, hogy éhezik, és – következésképp – koldul.
Koldul az írásaival. Mely azért talán mégsem olyan direkt.
Nem vettem tőle. Miért? Mert azt gondoltam, koldul? Lehet. Nekem nagyon vegyes érzelmeim vannak a kolduló emberekkel kapcsolatban, talán mert nagyon sok rossz tapasztalatom volt.
És egész egyszerűen ennek a fiatalembernek sem hittem el, hogy valóban írásait akarja eladni.
Mi a konklúzió? Hogyan jelenjen meg ő az utcán? Felmerül a kérdés, hogy ha szépen fel lenne öltözve, ápolt lenne, nem lógna a haja, akkor vajon vennének-e tőle többen? Vagy én vennék-e tőle? Őszintén szólva nem tudom.
De akkor is: nagyon zavart, hogy ápolatlan.
sz.zs.
Sziasztok! Zsuzsinak teljesen igazat adok, bár nem ismerem az illetőt. Minden marketing lényege, hogy eladj valamit – vagy egy árucikket vagy.. saját magadat. Te magad vagy az áru – ez ugye marketinges közhely. Ezt az embert nem homályosította fel senki hogy így nem lehet….A lényeg vész el: a hitelesség – a szimpátia – az elhiszemnekiamitmond effektus. A bizalom vész el. Ha egy ember nem tudja magát előadni – ha koszos és ápolatlan, akkor írhat bármilyen jól, nem csinálja jól. Mindamellett lehet hogy havi 150 megvan de képzeljétek el mennyije lehetne ha tiszta és illatos lenne. A 150 ből kitelik. Lehet hogy ha találkozom vele megmondom neki. Én ezt fogom adni, lehet hogy többet segítek vele mintha megveszek 500 ft ért egy novellát.
A múlt héten megint láttam a srácot. Szottyadt mackónadrágban, lógó hajjal. Nem volt bizalomgerjesztő, márpedig az eladáshoz kell, hogy megnyerd a vevő bizalmát.
Köszönöm ezt a cikket, kedves Krisztina!
Sokat adtál vele a családomnak! 🙂
Boglár
Én is találkoztam ezzel a sráccal, és úgy meglepődtem a misszióján, hogy vettem tőle 2-3 novellát. Ezer forintot adtam érte, ezen meg ő lepődött meg, nem számított rá. Enyhén szólva nem lehet milliomos, pedig a novellák nagyon jók voltak! 🙂 Jó fej srác.