Steven Callahan Napoleon Solo nevű hajója viharba került és felborult a Kanári-szigetektől 1300 km-re. Az akkor 30 éves Callahan egyedül volt, egy kormányozhatatlan, lyukas, felfújható csónakon sodródott, kevés élelemmel. Mit tenne az olvasó ilyen helyzetben? Mennyi ideig bírná ki? Mennyi ideig tudná megőrizni a reményt?Nos, Callahan esővizet gyűjtött, azt itta. Rögtönzött dárdával halászott. Lelki egészsége megóvása érdekében jegyzeteket írt tapasztalatairól, és amikor legyengült szervezete lehetővé tette, jógázott. Várt és sodródott nyugat felé az óceánon. Hetvenhat nap után egy hajó észrevette Callahant nem messze Guadaloupe partjaitól. A mai napig ő az egyetlen ember, aki több mint egy hónapot kibírt egyedül a tengeren.
Callahan – tapasztalt tengerjáró lévén – olyan tengerészeti ismeretekkel rendelkezett, amelyek kétségkívül alapvető fontosságúak voltak a túléléshez, de vajon ezek az ismeretek önmagukban elégségesek voltak ahhoz, hogy megmeneküljön? Könyvében így ír arról, hogy milyen lelkiállapotban volt nem sokkal a hajótörés után:
” Körülöttem a Solo maradványai. Valahogy legyőzöm a lázadó értelmet, a félelmet, a fájdalmat. Apró hajóm kapitánya vagyok álnok vizeken. Megmenekültem a Solo elvesztése utáni zűrzavarból, végül sikerült élelemhez és vízhez jutnom. Elkerültem a majdnem biztos halált. Van választásom: vagy új életre kormányozom magamat vagy feladom, és végignézem, ahogy meghalok. Azt választottam, hogy amíg élek, küszködök.”
Mi az egésznek a lényege: a választás. Bár a fenti történet szélsőséges, nap mint nap érezzük a bőrünkön a választás lehetőségét és kényszerét. A magánéletben és az üzleti életben egyaránt. Vállalkozóként különösen fontos, hogy tudatosítsuk magunkban: mindig választhatunk. Cselekedünk-e, vagy inkább szemlélődünk, megfigyelünk? Aktívan teszünk-e vagy várunk valamire, valakire? Ha nem csinálunk semmit, akkor is választottunk. Úgy döntöttünk, hogy várunk, halogatunk.
Amíg az ember alkalmazott, a munkáját illetően meglehetősen limitált számú döntéseket hozhat. Mások döntenek helyette, kezdve attól, hogy milyen színű az iroda fala, hányszor lehet kávézni, mikorra kell kész lennie a jelentésnek, és így tovább. Van, akinek ez megfelelő így. De vannak olyanok, akiknek fontos, hogy a választás lehetősége a saját kezükben legyen. Talán ezért is döntenek úgy, hogy vállalkozók lesznek. Vállalkozóként választásunk eredményeképpen közvetlen hatásunk van a sikereinkre, eredményeinkre, és egyben kudarcaink okozói is mi vagyunk.
Vállalkozásunkat vezetve választunk. Néhány választásunk:
– Milyen erőforrásokkal dolgozunk? Csak egyedül vagy kihelyezéssel (outsourcing)?
– Készítünk-e honlapot? Ha igen, saját magunk csináljuk vagy megcsináltatjuk?
– Írunk-e blogot?
– Élünk-e az online-marketing lehetőségével?
– Használjuk-e vállalkozásunk fejlesztésére a közösségi médiát?
– Akarjuk-e fejleszteni saját vállalkozói tudásunkat?
– Van-e világos célja vállalkozásunknak?
A teljesség igénye nélkül dobtam be néhány kérdést. Mindig van választásunk: a nem is választás, nemcsak az igen. Lehet úgy is gondolkodni, hogy az életet – így vállalkozásunkat – akaratunkon kívül álló véletlenek sorozataként fogjuk fel. De lehet úgy is rátekinteni mint választásaink sorozatára.
Akinek felkeltette az érdeklődését a választások jelentősége, ajánlom Sheena Iyengar A választás művészete című könyvét, amiből Callahan történetét kölcsönöztem.
